Őrizni a szépet
Zsolnay Múzeum (Pécs, Káptalan u. 2.)
Az 1853-ban alapított gyárat Zsolnay Vilmos 1865-től vezette. 1873-ban a bécsi, 1878-ban a párizsi világkiállításon érte el első sikereit. A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gyűjteményének – hosszú évtizedek óta gyarapodó – anyagát kerámiák, díszművek, tervrajzok, dokumentumok, illetve a Zsolnay család személyes tárgyai alkotják.
A szecesszió – mindahány alakváltozatában – igen egyszerű elvet követett: teremtsünk valamit, ami szép, mégpedig a mindennapokat megszépítően az. Gustav Klimttől Gulácsy Lajosig, Nagy Sándortól Alfons Mucháig sokféle módszer, sokféle zsenialitás állt ennek az alapvetésnek a szolgálatába. A „szolgálatába áll” fordulat talán nem is retorikus közhely itt: valóban szolgálni, a szép népszerűsítésén keresztül jót tenni akaró művészek alakították a századforduló művészi arculatát. Cizellált mítoszi nagyvonalúsággal, az érzékiség és az enyészet kettős vonzásában, a szépséget a hasznossággal összefűzőn. Öröm az örömben, hogy mindennek komoly pécsi vonatkozása is van, s hogy e vonatkozás máig elevenen él és hat. A Zsolnay-gyár – minden gazdasági nehézség dacára – ma is meghatározó tényező az iparművészet világában (s a világ iparművészetében).
 
Az 1853-ban alapított gyárat Zsolnay Vilmos 1865-től vezette. 1873-ban a bécsi, 1878-ban a párizsi világkiállításon érte el első sikereit. A Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gyűjteményének – hosszú évtizedek óta gyarapodó – anyagát kerámiák, díszművek, tervrajzok, dokumentumok, illetve a Zsolnay család személyes tárgyai alkotják.
 
A kiállítás állandó, más szóval: nincs baj, ha késztetésünk is, hogy megtekintsük, állandósul. Ne sajnáljunk egy fél napot rászánni a múzeumlátogatásra. Azután még egy felet, majd időről időre néhány egészet is. Hazaérve pedig, albumok és kézikönyvek lapozgatása közben, ne legyünk restek szecessziós kiskanállal kevergetni meg a kávét. Jobban fog esni.
[ H.T. ] 2008-10-28 10:30:00