Sinkovits Imre 8o
1883 szeptember 21.-én este fél hétkor Paulay Ede izgatottan járta végig a Nemzeti öltözőit, beköszönt a művészeknek, látta, milyen lámplázas az Éva szerepét néhány perc múlva játszó Jászai Mari, a Lucifer jelmezében várakozó Gyenes László és Nagy Imre, az első Ádám a Nemzeti színpadán. Madách remekének, Az ember tragédiájának ősbemutatója volt…
Sinkovits Imre negyvenöt év után az esztendőnek éppen ezen a napján született. S talán éppen azért, hogy egykoron majd, ugyancsak a nemzet első színházának színpadán, azon a szép, mély zengésű hangján megszólaltassa Ádámot.
Milyen sorsszerű egybeesés!
Sokszor végzek számvetést, hogy kikkel, mekkora nagy művészekkel éltem egyazon korban. Írókkal, festőkkel, színészekkel.
Sinkovits Imre közéjük tartozik.
Megadta a sors, hogy első drámám, az Életem, Zsóka egyik főszereplője legyen. Akkor barátkoztunk össze egy életre. Aztán a további színi, rádióbeli találkozások. A Hongkongi paróka meg a Vidám finálé… Legutóbb az öreg, szerelmes Kossuthot alakította egyik hangjátékomban.

 
Nagyon hiányzik. Hiányzik a barát és hiányzik a nagy formátumú színész a színről. Egyre jobban érezzük ezt a hiányt. Ahogy ő betöltötte a teret, ahogy minden rezdülésével remekbe formálta a figurát! Tragédia vagy vígjáték, könnyed humor vagy komoly dráma - mindig tökéletes volt, nem tudott más lenni! Hős volt, a szó színházi értelmében.
Az életet teremtette a színpadra.
Alakításai úgy vésődtek belénk, mint a legvalóságosabb valóság. Ő volt Ádám és Mózes, és ő volt Lucifer, Dózsa György és De Sade márki, Bánk és Tiborc, és Kurrah az ördögfióka, és Chance Wayne, a Williams darabban, és a Tizedes a filmen meg annyi más… Ha itt lenne, írnék Neki egy új szerepet, talán elkészíthetném amit Agárdy Gabi kért tőlem, a két clochardról, hogy eljátszhassák. Talán játszhatnák is valahol, ahol még prózát adnak a közönségnek. De elmentek mind a ketten…

Most lenne 8o éves, a Magyar Dráma Napján. Illik Hozzá ez a dátum.

Szakonyi Károly

2008-09-19 23:02:00