Aki nem ismeri, az is ismeri
Máté Lajos nyolcvanéves
Pécsett született, 1928-ban. Húszévesen már rendezőasszisztens, vagy ahogy akkor mondták, samesz a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházban. Néhány félbehagyott bölcsészettudományi szemeszter után ragad a színház világában, hiába próbálja erről lebeszélni apja, Máté Károly, a tudós, irodalom- és sajtótörténész, folyóirat- és lexikonszerkesztő
Máté Lajos soha többé nem szabadul a színház világától, hol, mint rendező, hol, mint színésznevelő, hol, mint pályakezdőket útjukra bocsájtó él ebben a közegben. A Művész Színház erőszakos megszűntetése után a Major Tamás vezette Nemzeti Színházban „sameszkedik” tovább. Közben hivatalos bizottság előtt levizsgázik a rendezés tudományából, s így aztán már hivatalos papírja is van arról, hogy színházcsináló.

Rendezőként Győrben és Békéscsabán dolgozik, majd egyszer csak eldönti, hogy otthagyja a hivatásos színházi világot. Az akkoriban Népművelési Intézetnek nevezett hivatal képviselőjeként amatőr társulatok pártfogója lesz. A szigorú kultúrpolitika nem tűri a Pál István-, Halász Péter-, Ruszt József-, Fodor Tamás-féle szabad szellemet, Máté Lajos sokszor tartja a hátát miattuk-értük – de megérte, mondja ma is.
Máté Lajossal beszélgetni ma is élvezet, maga a színháztörténelem, olyan történetek, helyzetek, szócsaták idéződnek föl emlékeiben, melyek elárulják a kor mozgatórugóit, kis és nagy játszmákba vezetnek be, és megértetnek valamit abból, mit jelentett művésznek lenni, színházat csinálni akkor is, és most is… Talán nem véletlen, hogy Máté Lajos közvetlen környezetében ma is vannak színházzal fertőzöttek, például a társa, Rovó Rézi színházi ügyelő, és a fia, Máté Gábor színész, rendező, egyetemi tanár.
A Criticai Lapok Könyvek kiadásában 2005-ben jelent meg Máté Lajos naplója, a Samesz voltam a Művész Színházban. Ma az Új Színház működik abban az épületben, és ennek a naplónak a megjelenésekor lett Máté Lajos tizenegy másik művésztársával az Új Színház örökös tagja.

li

2008-06-03 05:02:00