Természet és technika
Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923
Az újraértelmezett Moholy-Nagy (önarckép) 1916-1923 - Természet és technika címmel New York és a pécsi Vasarely Múzeum kiállítása után most a Magyar Nemzeti Galériában láthatjuk - augusztus 24.-ig a Budavári Palota C épületében - a művész munkásságának korai ám nagyon jelentős korszakát feldolgozó kiállítást.
 
Moholy-Nagy László neve összeforrt az 1919-ben Weimarban alapított Bauhaus műhely és annak alapítója Walter Gropius német építészmérnök nevével. A Bauhaus filozófiája Európa akkori legmodernebb művészeti áramlataira reflektálva a művészet és a design bevezetése a mindennapi életbe volt. Annak, hogy 1923-ban Walter Gropius meghívta a Magyarországról már 1922 elején Németországba költözött fiatal, főiskolát nem végzett művészt komoly előzményei voltak. Ezeknek a Bauhaus előtti időknek magyar művészettörténeti vonatkozásai igen jelentősek és erről mindeddig igen keveset tudtunk. Izgalmas háttérrel, gazdag időszak után költözött Moholy-Nagy Berlinbe. A most megnyílt kiállítás ezt a gazdag életszakaszt, Moholy-Nagy, a magyar művész munkásságát dolgozza fel.

 
Moholy-Nagy László 1918-ban kezdett foglalkozni művészettel és a kiállítás választ ad arra, hogy a kezdeti útkeresést követően hogyan jut el a polgári családból származó intellektuális és érzékeny művész Kassák Lajos aktivista köréhez, hogyan viszonyul Budapest gyorsan változó művészeti életéhez? Hogyan lett rövid idő alatt a családi hatásra jogi hallgatónak beiratkozott fiatalemberből (1913) jelentős konstruktivista művész, aki német ifjúsági mozgalmi kapcsolatai hatására (1922) biocentrizmussal áthatott világképet alakított ki magának?
A nagyon fiatal Moholy-Nagy László kezdetben Berény Róbert és Tihanyi Lajos festőművészek hatására a költészet mellett festeni kezdett. Tábori levelezőlapok (1915), amelyek az Érdekes Újságban is megjelentek, az általa legfontosabb művésznek tartott Ady Endréről készült portrék, más kortársakról készült, pl. “Gróf Kassák” portréja is ebben az időben készültek.

 
További munkássága a baráti körének megfelelően alakult. Mattis-Teutsch, Uitz, Nemes Lampért hatására jutott el a természet és technika kapcsolatának elemzésén keresztül az ipari tájimpressziók és tűzfalak festéséig. “Az emberi technológia a természetből származik”, így vélekedett és így legitimálta a technika iránti érdeklődését. Állította, hogy “ki kell használni” a technikát, meg kell tanulni az érzékszerveinket használni, meg kell tanítani és tanulni látni, érzékelni és boldogabb emberként élni az ipari nagyvárosokban. Ezen alapult “új látás” koncepciója.

 
Az út egyenesen vezetett a MA aktivista és társadalmi folyóirathoz, Kassákhoz és köréhez. Moholy ekkor már “szerep nélküli forradalmár“ volt és nyilvánvaló volt, hogy aláírta a Forradalmárok Manifesztumát és lázadt azok ellen a polgári alkotók ellen, akik közé valójában ő maga is tartozott.

 
Hatott rá a Sturm und Drang német pedagógiai reformmozgalom. Ekkoriban a német színházi kapcsolatok hatására díszleteket tervez. Berlin a dadaizmus böcsőjeként az anti-művészet, a kubizmuson alapuló absztrakció felé sodorta. Végig hatással voltak rá a Bécsbe átköltözködött aktivisták, akikkel továbbra is kapcsolatot tartott. A húszas évek végén a dadaizmus ellen fordul és a kubista avantgárdban majd a konstruktivizmusban találja meg művészi ouvre-ét. Nagy hatással volt rá az orosz konstruktivizmus.
1922-re a természet és technika iránti érdeklődését az új vizuális médiumok, a foto, az új média tervek, a biocentrizmus, a kinetikus konstruktivizmus köti le.

 
A kiállításon, amely kilenc részben dolgozza fel a jelzett időszakot, bemutatják a Kinetikus konstruktív rendszer számítógépes modelljét (1928) és egy filmkísérletet, amelyet 2006-ban Moholy Nagy László filozófiája és forgatókönyv vázlata nyomán (1921-1925) Andreas Haus stábja dolgozott fel a művész gondolatai és közöttük létrejött eszmei kapcsolat eredményeként. “A nagyváros dinamikája” adaptációja három digitális videolemez szimultán lejátszásával valójában a nagyvárost, a korabeli Berlint mutatja be. Moholy Nagy László világhírű művész, aki nyitott volt és szélesen értelmezte a művészet fogalmát. Minden médiumban megtalálta a kifejezés lehetőségét.

 
Izgalmas kérdés a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye számára, hogy a nemzetközi és egyetemes művészethez hogyan kapcsolódik a Magyar Nemzeti Galéria ebből az időből meglévő grafikai anyaga? A kiállítás a II. emeleten grafikai egészül ki a Magyar Nemzeti Galéria 1910-1924 közötti gyűjteményéből. (Bajkay Éva rendezésében.)
A kiállítás kezdeményezője és kurátora Botár Olivér kanadai-magyar művészettörténész a University of Manitoba (Winnipeg, Kanada) művészettörténész professzora és az amerikai The Salgo Trust for Education(New York) magyar művészeti gyűjteményének kurátora valamint a megnyitóval egyidőben bemutatott azonos című monográfia és katalógus szerzője. Fabényi Júlia és Várkonyi György művészettörténészek (a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága főigazgatója és művészettörténésze) törekvéseként került a New Yorkban már kiállított anyag Pécsre. A Magyar Nemzeti Galéria részéről Gergely Mariann művészettörténész a kiállítás gondozója. A valóban hiánypótló kiállítást egész napos szimpózium és a könyvbemutató egészíti ki. A mintegy 300 tárgyból álló anyag amerikai magángyűjteményekből, a The SalgoTrust anyagából, Hattula Moholy-Nagy, a művész lánya birtokában levő és Svájcban őrzött hagyatékból, a Magyar Nemzeti Galéria, a Kassák Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a MODEM, és a művész fiai által kezelt Moholy Nagy Fundation gyűjteményéből áll.

A kiállítás augusztus 24.-ig a Budavári Palota C épületében látogatható.

Angyal Mária
művészeti író

2008-04-25 15:02:00