Születésnapi levél – Márton Lászlónak
Shakespeare-rel egy napon születni nem kis dolog, sőt talán kötelezi is az írót, hogy a Mesterhez próbáljon közelíteni. Legfrissebb közös munkánkkal úgy érzem sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk a nagy előképhez. (Csizmadia Tibortól)
Kedves Laci!

Amikor néhány évvel a Színművészeti Főiskola befejezése után, a 80-as évek közepén találkoztunk, és első közös munkánkat csináltuk, a Rémségek Kicsiny Boltját a Pesti Színházban, eszembe jutottak Horvai István szavai, aki azt mondta, ha a rendező úgy érzi, hogy kimerültek művészi forrásai, vagyis „gödörbe került”, akkor bele kell kapaszkodnia valakibe, aki kihúzza őt a mélyből. Neki Csurka volt az egyik kapaszkodója, az ő darabjait rendezte az idő tájt a Vígben és Veszprémben vissza-visszatérően.

 
És én megfogadva Pista bácsi tanácsát azóta is kapaszkodom Beléd hol erősebb, hol gyengébb szorítással, hol szerzői minőségedben, hol fordítói közreműködésed által, hol csak egyszerűen beszélgetve Veled, és hallgatva azt a rengeteg tudást, amit korról, nyelvről, stílusról, ízlésről tudsz és emberségből magadban hordozol.

Shakespeare-rel egy napon születni nem kis dolog, sőt talán kötelezi is az írót, hogy a Mesterhez próbáljon közelíteni. Legfrissebb közös munkánkkal úgy érzem sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk a nagy előképhez.

Isten éltessen Márton László!

Csizmadia Tibor

2008-04-23 00:02:00