Kérdezni
Aleksi Salmenperä – Férfimunka
A Férfimunka abban különbözik az enyhén esztétizáló, néha többé, másszor kevésbé üres filmes trendektől, hogy nem esztétizál, és nem is üres különösebben, sőt. Azért jó ezt a filmet nézni, mert mentes mindenféle sallangtól. Tartalomból származó többletét, mint felesleges ballaszt, a hivalkodó, vagy feltűnőbb formai megoldások csak visszahúznák, és értékelni kell, hogy a rendező ezt felismeri. Az eredmény egy megindítóan szép, giccsmentes dráma, amit ritkaság, félve is írom le, de az ’üzenet’ felől találok érdemesnek megközelíteni.
Aleksi Salmenperä filmje egy negyven körüli férfi életét vázolja fel. Juha két gyerekkel és feleségével éldegél, amúgy sem túl könnyen, hát még állása elvesztése után. Titokban tartja a dolgot, autójában reggelente kétkezi gyári munkásból átvedlik jólfésült, majdnem elegáns úriemberré és beleveti magát az ’élvezetekbe’. Juha, családja eltartása érdekében áruba bocsátja testét, és mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Alkoholista taxisofőr barátja, aki mindenben támogatja, ezúttal ellenérveket kezd sorolgatni elszánt barátja kétes értékű küldetéstudata ellen: mi van, ha valami tolókocsis, egy vak, vagy valami perverz hív fel, vagy egy büdös, aki nem szokott fürdeni… de a férfi hajthatatlan, és rezzenéstelen arccal, válogatás nélkül mond igent, minden felkínálkozó lehetőségre. Tommi Korpela többnyire fa arca, mélységek és magasságok feltárására képes. A film nagy részében kifejezéstelen a tekintete, ennek köszönhető, hogy annál elementárisabb erővel hat, mikor sírásban tör ki, vagy mikor a film utolsó jelenetében elmosolyodik.

 

A Férfimunka kezdete emlékezetes: elnyűtt arcú negyvenes férfi, öltönyben, teljesen valószerűtlenül mozog, nem lehet tudni, mi történik vele, áram rázza, vagy epilepsziás rohamát lassítják-e le. Közben éteri zene kölcsönöz űrjelleget, lebegést e résznek. A film során ezt a jelenetet újra látjuk, kiderül, hogy a valószerűtlen mozgás Juha amatőrnek sem igen nevezhető sztriptíz-szerű mutatványából való, ami már a film sűrűjéből származik. A rendező diszkrét bájjal mutatja be egy családjáért mindenre képes férfi önmaga végsőkig lealázásának folyamatát. Juha eredetileg renoválási munkavállalás céljából tesz ki egy kézzel írott hirdetést a helyi kocsmába. Egy idősödő nő jelentkezik is, de a renoválásból meglehetősen bizarr feladat teljesítése kerekedik: a férfinek, frissen fürdött matrónánkat meztelenül kell fésülgetnie órák hosszat. Ez az esemény indítja el aztán a feltartóztathatatlan lavinát: Juha egy idősödő házaspár női tagját vezeti be az orális szex kínálta élvezetekbe, autista lánnyal fürdőzik, aki csókot, ha áhít, hátsúroló kefével koppint egyet a férfi fejére. De látunk gusztustalan kövér nőt, aki elégedetlen Juha szolgáltatásaival, és nem hajlandó fizetni, meghatóan nevetséges jelenetet egy ultrakonzervatív nővel, aki a tettek mezejére lépni gyáva, pusztán tanácsot kér a szakértőtől, hogyan pezsdíthetné fel halódó szexuális életét, majd aranyszínű vibrátorral a szájában fuldoklik az orális szex mikéntjének elsajátítása közben. Ezek a jelenetek akár zavarba ejtők, undorítóak is lehetnének, de Salmenperä annyira finoman ábrázol, olyan érzékenységgel szakítja meg az aktusokat, hogy ezek a fizikális jelenetek, egytől egyig az emberi esendőségről, a lélek rezdüléseiről számolnak be. Ürességről, érzelmi nihilről, apró gesztusok és gyengédség hiányáról tanúskodnak. Juha, a nők kívánságait és megnyilvánulásait teljes természetességgel veszi tudomásul, mintha őt semmi, és egyáltalán nem érintené, a lényeg, hogy lesz új autó, mosógép, a hétvégén kirándulás, pecázás a családdal. És majdnem teljes az idill. Az újabb drámai fordulatot az hozza, hogy Juha felesége rájön: férje nem a munkahelyére jár dolgozni. A házaspár kisfia mellesleg rátalál arra a szexuális játékszerekkel, kisördög maszkkal, korbáccsal, különböző színű, és méretű vibrátorokkal teli bőröndre, amit Juha igaz barátja segítségképpen adott az újdonsült prostituáltnak.

 

A szereplőválasztáson kívül a film erőssége, a hősök jellemének árnyalt bemutatása, és elmélyítése több forrásból. Egyrészt apróságokkal, mint például az alkoholista taxisofőr jellemzése állandó mentolos cukorka-szopogatással. Másrészt, a szereplők saját mondataikkal egymást is árnyalják. Ilyen például Juháék kisfiának egy kérdése a film elején, amely a család anyagi és egyéb helyzetéről ad kíméletlenül pontos képet: ’Apa, miért parkolsz mindig a suli mögött, és nem a parkolóban ott, ahol többi szülő? Mert nekünk csak ez a tragacsunk van?’

 

A Férfimunka szívből készült, emberi, megható. Vizuálisan semmi újat nem hoz, és ez nem is baj, észrevétlen, varrat nélküli, sima, nem hivalkodik. Ez a film egyszerűen van, és szól valami fontosról. Végre nem arról, mint a legtöbb mai alkotás, hogy jól vésd az agyadba, hogy ebben a kemény világban mindenki pótolható, és, ha nem úgy viselkedsz, ahogy kellene, mehetsz, hanem arról, hogy a nehézségek ellenére is lehet szeretni. Juha miután megtudja, hogy barátja nyaralást tervez a férfi feleségével és gyerekeivel, öngyilkosságot kísérel meg, sikertelenül. Felesége mellette ül a mentőben, a kórházból hazafelé menet, Juha pedig azt a kérdést intézi hozzá földöntúli mosollyal az arcán, amit egy zokogó érett korú hölgykuncsaft hiányolt házasságából. Ez az egyszerű kérdés pedig így hangzik: „Hogy vagy?”

[ Szabó Nóra ] 2008-04-12 22:00:00