Ézsiás Erzsébet – Az éjszaka sárkányai
Papirus Book
Megjelent Ézsiás Erzsébet Az éjszaka sárkányai című, immár tizenkettedik kötete, ezúttal a Papirus Book kiadásában. A mutatós, kézbe-zsebbe simuló könyv előszavát Gyurkovics Tibor írta, a borítót Madarassy István tervezte.
Mit lehet szeretni egy nőn?
Netán aranyhaját, amint a nyíregyházi szélben, a színházi tanácskozások suttogó szünetében, keletkező szerelmek sóstói bűvöletében meglebben? Ugyan. Elmúlik az ifjúság.
Netán belső-barna szemét, mely kikandikál egy édes gyerekfejből, aki lány létére kíváncsi a világ oktondi rendjére, s gondolkodik az okain is tán? Ne gyerekeskedjünk.
Esetleg arra az olvatag csábításra, amiről a kamaszlány maga se tud, de önkéntelenül férfinyakba dobja hurkoló selyemkötelét? Láttunk ilyest eleget.
Mit lehet szeretni egy nőn? Szerethetetlenségét. Hogy életében mindent odaadott és mindent elveszített. Egy nőt, aki mint az alvajáró, a sötétkék ég sarló-holdja alatt mászkál a tetőn, egyensúlyozva lét és nemlét között. Aki keresi az apját, ki volva-sose volt, léve-sose lett, aki után epedett ez a lány-szeretet. Minden nő az apja leánya. Nem az anyjáé. Az anyja megszülhette, nevelhette, dédelgethette, magához szoríthatta, ő az anyai váll fölött is azt a férfitekintetet kereste, mely őt kinézte magának a lét űréből, ki őt a világra nemzette.

 
Mi, apák sose tudjuk meg, mennyire szerettek minket a lányaink. Ha Turgenyev ironikus költészettel megírhatta az Apák és fiúkat, mennyire meg kellenék írni az Apák és lányokat! Micsoda neo-amerikai vagy új-orosz William Faulkner vagy Birosz Paszternak róná elénk a lányok és apák igazi titkát? Vagy sötét erejű, francia Francois Mauriac, vagy üveghomályú, olasz Dino Buzatti, de talán egy vaderős dudvájú Móricz Zsigmondban is belenyugodnánk.
De nem írják, írták – az apák tartózkodnak leányszerelmük veszedelmes és belső történetétől, mert ettől a mélységtől minden apa visszahőköl. Pedig ebben a mélységben éldegélnek felnőtt lányaink, elszakíthatatlan lánycsecsemőink. Ez az ő életük.
Így minderről „lány-regényekben”, „lány-novellákban” olvashatunk a vallomás törött hegedűjén, a nyirkos lányujjak húrfogásán bukdácsoló és fájdalmas dallamokban. Amikor a holdjáró balatoni éjszakákon a lány visszalopódzik nagyanyja selymes brokátjai közt kongató gyerekkori órákhoz édesanyja eltemethetetlen teteméhez és betegségéhez, vergődő, de megadó szerelmeinek titokzatos helyszíneihez, egyetlen lányába kapaszkodó, már-már hisztérikusan szeretett hálószobájához, mint el nem követett bűnök régi tettese, aki föloldást és föloldozást akar, akár azon az áron is, hogy mezítelenül lássék egy nyomtatott könyv lapjain, vagy a holdkóros éj tetőinek imbolygó csolnakján.
„Ecce mulier” – mondhatnánk, „Íme az asszony”, - de csak úgy, ha tudjuk, ez nem krisztusi megváltó szó, hanem egy közönségesen szenvedő, de nem közönségesen szerető nő, asszony-leány fiatal purgatóriuma. „Ego te absolvo” – modaná a pap, ha volna erre fölhatalmazása. De Isten vár.
Kivár.

Gyurkovics Tibor

[ k.l. ] 2008-03-15 07:02:00