Karinthy Márton: A vihar kapuja
„…de a kulcs a te kezedben van.”
„E könyv címe megkerüli a kérdést, hogy mit tart kezében az olvasó. Nem véletlenül! Mert végül is mi ez? Doktori disszertáció? Mert eredetileg annak készült. Vagy Regény? Vagy korrajz a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek színházi világáról? Vagy talán kísérlet, hogy a szakmán kívüli olvasó képet kapjon arról, mit is jelent az, amit színházi rendezésnek neveznek.”
Szinetár Miklós így folytatja.
„Az igazság az, hogy ez az írás valamennyi műfajnak megfelel, méghozzá kitűnően. Mert Karinthy Márton ezzel doktorált, méghozzá summa cum laude, de ha elvonatkoztatok az ismert szereplőktől, akkor az érdekes figurák hiteles lélektani ábrázolása és nagyon is különböző sorsa indokolja, hogy akár regénynek is olvashassuk. És azonkívül, hogy gazdag és realista képet ad a kor színházi világáról, még arról is felsejlik valami mi is az a rendezőség.
Bár ez utóbbiról, mármint erről az alig százéves művészetről – vagy inkább mesterségről – még senkinek sem sikerült pontosan megfogalmazni, hogy mi dolga a világban.

Izgalmas olvasmány. A magamfajta nem tudja letenni, de úgy hiszem, a színházi világon kívüli olvasó se fog unatkozni, ha elolvassa.”

Szinetár Miklós

 
„Ez a könyv idő- és lélekutazás.
Máskülönben doktori disszertáció, ami feltételezi, hogy tudományos dolgozat. Mi abban a tudományos, hogy a szerző - a jelölt - magnetofonnal a kezében sorra kérdezi egykori évfolyamtársait, a Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatóit, s közben persze önmaga is megkérdezetté válik?
A múlt, az átélt-megélt ifjúság, a pályára kerülést megelőző évek felidézése, a búvárkodás-kutatás az emlékezetek szférájában, mondhatnám: embertan a szó bizonyos szellemantropológiai értelmében. Így hát mégiscsak tudományos tárgya van ennek a disszertációnak, szerzőnk új könyvének: kiben lakozott azokban az esztendőkben, a hatvanas évek végén, amikor még szükséges volt sok mindent fedve tartani a gondolatok, érzelmek terén. Vajon tűrték-e a művészet elkötelezettjei a béklyókat? Ki hogyan élte meg a korszakot.
Karinthy Márton e felvételek idején már arra készült, hogy megírja eleinek a történetét, hát elindult megkeresni önnön indulásának forrásvidékét, erőt gyűjtve Ördöggörcs című művéhez. Az apa, Karinthy Ferenc - Cini - naplójegyzetei meg más levelek, emléktöredékek adnak kapaszkodót a múltba merülni. A szerző jószerivel drámává szerkesztett interjúi érdekfeszítően izgalmas világot tárnak fel, nagyszerű olvasmányt kínálva a történések kaleidoszkópszerű megjelenítésével.”

Szakonyi Károly

[ kadelka ] 2007-12-04 14:02:00