2:1
Moveast Nemzetközi Filmfesztivál – Harmadik nap
A harmadik nap filmjei: Zsigmond Vilmos A Mester és Tanítványok sorozatban, egy nő, akinek a nyomába erednek és egy fenyőfa, amelyet fejjel lefelé állítanak fel....
A Fesztivál első két napján a szervezési hibák és a negatív filmes élmények meghatározóak, a harmadik napra a pozitívumok oldalára billent át a mérleg. Végre. Először Zsigmond Vilmos portéját láttam, a Mester és Tanítványok sorozat második darabjaként. Az előző rész, a Koltai portré kifogástalan eszköztárának folytatása ez a film, ül egy ember és mesél élete alakulásáról, filmekről, amelyekben közreműködött, az Oscar-díjról, melyet átvehetett, és egyszerűen jó hallgatni. Folyamatos, sallangmentes. Sokan kíváncsiak Zsigmond Vilmosra, diákok, szakmabeliek és sok külföldi vendég is. Dugig tömve a Művészetek és Irodalom házának Fülep Lajos terme, sokan a földön ülnek. És van, aki felkonferálja az operatőrt, a moderátor kifogástalanul beszél angolul, tud viselkedni, nem kommentálja sületlenségekkel a tolmácsolandó szöveget, és nem utolsó sorban értelmes kérdéseket tud feltenni, vagyis a vetítés utáni közönségtalálkozó is nagyon jól sikerült. Hát igen, ilyennek kellene lennie egy nemzetközi fesztivál közönségtalálkozójának, és nem egynek, véletlenül, hanem az összesnek: van dinamika, nem probléma, hogy ugrálunk egyik nyelvből a másikba, az egész derűs, és tanulságos. Nem mellesleg egy olyan emberrel találkozunk, akinek a személyisége magával ragadó, a szerénysége páratlan, adomázás mellett hasznos tippeket is osztogat leendő filmeseknek, azzal kapcsolatban, hogy tanulmányozzanak festményeket és fotókat, merítsenek ötletet onnan a megvilágításhoz. Ez az a színvonal, amire szükség lenne. 1:0.

Koltai Lajos és Zsigmond Vilmos a Moveast nyitó eseményén
 

Az Apolló moziban egy román filmet néztem, címe A nő nyomában. Nem versenyfilm, de nagyjából ugyanazok az erősségei, és a hibái, mint a versenyfilmeknek. Van egy elég jó alapötlet, elkezdődik a film, tíz percig nagyon klassz, aztán elkezd leülni az egész, mire a film feléhez érünk, teljesen érdektelenné válik. A nő nyomában feliratozása közben a képek zseniálisak, felhőket látni, és a foszlányokból egy igéző pillantású női arc rajzolódik ki. A gagyi határát súrolja, de valahogy mégis jó, passzol a film témájához: egy családos férfi meglát egy titokzatos ismeretlen nőt az utcán, és nem tud szabadulni a köré épített légváraktól. A film ritmusa nagyon jó, és dinamikus. Ahogy halad előre a történet egyre inkább úgy tűnik, hogy egy varázsmesével van dolgunk, és ez nem is olyan nagy baj, vagyis a baj nem ez. Megvan a kiszemelt vágytárgy, jönnek az akadályok, majd a segítők, akik figyelmeztetnek, hogy rosszban sántikálunk, de cinkosainkként megtesznek mindent annak érdekében, hogy célunkat valahogy elérhessük, a végén elbukunk, aztán jó esetben tanulunk a történetből. A nő nyomában habkönnyű kis film, ezt valószínű rendezője is észrevette, csak az a kár, hogy nem vállalta. A filmből az tűnik ki, hogy a forgatókönyvírás közben azt gondolhatta, ha tesz a történetbe egy kis csavart, méghozzá úgy, hogy a film eredeti főhőse mellé behoz egy másik férfit, akinek a személyes sorsát összekeveri, kísértetiesen hasonlóvá teszi álmodozónkéval, akkor a film nem lesz olyan szimpla. Ellentétes hatást ért el, hiszen ez azt eredményezi, hogy a Nő nyomában cselekményvezetése a film felétől kezdve egyre zavarosabb. Jobb lett volna, ha a történet megmarad egy egyszerű, majdnem hiteles melodrámának, és nem törekszik ennél többre, mert akkor legalább a melodrámákat kedvelő közönség elégedett lehetett volna. 1:1.

A nő nyomában
 

Az első három nap filmes felhozatalának legérdekesebb darabja A kidöntött fenyőfa című bolgár film. A cím magyar fordítása pocsék. Angolul: Christmas Tree Upside Down, körülbelül A fejen álló karácsonyfa. Az angol, nagyon korrekt fordítás: hiszen ez egy utalás a filmben elhangzó Szókratész tanra, mely szerint az élet egy fordított fához hasonlatos, egy olyanhoz, ami a vízben tükröződik, vagyis egész életünk csak illúzió. Nem kidöntött fáról van szó, hanem fordított fáról, tükröződő fáról tehát. Ez a tan a film csodaszép központi metaforája, erre a gondolatra szépen felaggatható az összes sokak által unalmasnak titulált epizód, mint a film végén a kis karácsonyfadíszek a fenyőre. A szép az, hogy ez a metafora nem ordít, nem annyira egyértelmű, hogy a film minden epizódja árnyéklétünk egy-egy gyönyörű leképeződése, ezért a film egyszerűen nyírja a közönséget. Ötpercenként mennek ki az emberek a nézőtérről. Mégis azt gondolom, hogy Vaszil Zsivkov filmje kiemelkedik az eddig látott verseny és nem-versenyfilmek közül is. Ezt egyetlen dologgal tudom megindokolni, azzal, hogy ez a film áll legközelebb ahhoz, amit filmszerűségnek nevezünk. Történetet hiába keresünk, mert a film lazán és kizárólag nehezen megragadható, és még nehezebben verbalizálható vizuális motívumok szintjén kapcsolódó epizódok egymásutánja. Ezen epizódok közül néhányan egészen szürreálisak, szigorúan komponáltak, mások kisrealisták, szociográfak, dokumentumszerűek, vagy egyszerűen csak ellesett pillanatok. Látunk itt éneklő asszonykórust teherautón utazni, fekete-fehér álomszerű képet hegytetőn ácsorgó mosolygó copfos lányról, piros cipellőben, amint lekapja magáról a ruhát és leugrik, két falusi alkoholistát, amint a malacot búgatják, de láthatjuk Szókratész halálát megjelenítve, vagy Eminemet hallgató leányanyát hegyet mászni. Ezek látszólag egymástól egészen távol eső dolgok, de van, ami összeköti őket, ez pedig a szakralitás. Vagyis téved, aki azt gondolja, hogy a film egyes epizódjainak összekötője kizárólag az, hogy az egyes részek valamely eleme, mint a dob, a malac, a faangyalka, vagy a vitorlás a film végén a kidöntött fenyőfán a díszek. Ez csak a felszín, mondhatnám, tükröződés, és ha így nézzük, ez valóban kevés kohéziós erő, de ezt a filmet a valódiságnak inkább arról az oldaláról kell nézni, amiről a két kis katona beszél a cellában Szókratész kapcsán. Ott, a valódibb valóság, az elemelkedettség, és szakralitás szintjén pedig minden mindennel összefügg. Van, aki látja, van, aki nem. Zsivkov filmjén nincs mit számon kérni, a nézőjén esetleg. 2:1.

[ Szabó Nóra ] 2007-10-08 17:00:00