Soma - Szeptember 8. vasárnap
3
Mária napja van. Az egyik leggyakoribb névnap. 12-én is az lesz.
Ilyenkor mélyen belül ünneplem a Mennyei Anya névnapját.
Ma megint zavaros álmokból ébredtem. Egy kormány nélküli motoron ültem, és azt sem tudtam, merre járok. Egy utcát kerestem a hatalmas városban, de olyan volt az egész, mintha egy tűt akarnék megtalálni a szénakazalban.

Viszont a motor egyre gyorsabb lett, és a sebességtől átalakult. Az eleje egy ló feje lett, azt kellett megzaboláznom, ha lassítani akartam.
Úgy látszik, még mindig türelmetlen vagyok. Érzem, ahogy közeledik a változás az életembe. Már egészen közel van. Csak hetek. Talán két hónap. Annyira várom! De tudom, mennél türelmetlenebb vagyok, annál később jön el. Úgy érzem magam, mintha egy titkos szökésre készülődnék. . . Ki akarok bújni a bőrömből. Már nap-mint nap fojtogat, annyira szűknek érzem. . .

Magam előtt is sokkal jobban le kell, hogy tisztázzam: kettős életet élek. Akkor nem szenvedek annyira a polgári életemtől. Persze, tudom, ez egy szerep. És egyébként is , vannak jó oldalai is. Jó dolog a család. Szeretek együtt lenni a gyerekekkel. Bár Lázár már kiskamasz, egyre kevésbé igényli. Neki is jó, hogy hetente két és fél napra eltűnök a leánylakásomba, ahol nem vagyok sem anya, sem feleség. Csak egy ember, akinek szüksége van rá, hogy egyedül legyen.

Ébredés után, a szokásos teázás, majd bekentem magam zsírégető krémmel, körbetekertem magam fóliával, és tornáztam egy kiadósat. Szeretem érezni az erőmet. Ez is segit a "leföldelésben". Ezután egy másik szokásomnak szenteltem, a hangképzéssel egybekötött főzésnek. Mig mentek a minidisk recorderről a skálák, elkészült a spenót, szilvás gombóc, sült hús, cukkíni. Megjelent nálunk Gyuri egy ismerőse a barátnőjével. Amíg a fiúk kimentek a stúdióba, addig mi lányok összebarátkoztunk, és a konyhában tevékenykedtünk.
Alapvetően van bennem egy destruktivitás a klasszikus helyetekkel szemben. Úgyhogy a kiscsaj agyába azonnal elkezdtem a világvége parát nyomni. Hogy a Marson is volt élet, de nekik is végük lett, hogy a globális felmelegedés=lassú halál, de lehet, hogy előbb becsapódik egy meteorit, íme a bünti a globalizációért, rohadt nagytőkéseket csak a lóvé érdekli őket, kinyírjuk magunkat, stb. . . Helyes, intelligens lány volt, és míg segített a salsa elkészitésében, megpróbáltunk minderre megoldást is találni. Teleportálás, másik bolygó. Bízom benne, hogy mindkettőt meg fogom tapaszalni még ebben az inkarnációmban.

Ezalatt 10 kiló paradicsomból csináltam salsa szószt. /Nem fogok a tolvajbanda zsebébe dugni fél literért 500 forintot, nem beszélve arról, hogy az enyém finomabb.

/Ebéd után négyesben/a gyerekekkel együtt/lementünk a tóra. Keresztben átúsztam oda-vissza/kb. 50 perc/, ez mindig igen jót tesz az idegrendszeremnek. Utána rádobtam magam a gumimatracra, és vagy másfél órát lebegtem a vízen. Annyira jó volt, hogy már az élet értelmén kezdtem el gondolkodni. Mikor hazaértem, ínyenc vacsorát dobtam össze. Főtt tojás, krumpli, tonhal összekeverve/bele egy kis bors és citrom/, és mindez rétestésztába töltve, összesütve. Plusz egy spenótos rétes. Remek lett.

A kaja az egyik legnagyobb hedóniám. A pia már jó ideje nem jön be, egyébként se voltam soha nagy piás. A fü sem jön be. Nem lazít, hanem feszít. A szexet direkt megvonom magamtól, mert azt szeretném, hogy magasabb szinten nyilvánuljon meg ez az energia. Bulikba, partikra, emberek közé egyáltalán nem vágyom. Viszont érzem a változás közeledtét. . . Meghatározó pozitív történés lesz! Annyira hiányzik már az utazás! Megfulladok már ebben a pici térben!

Estére kivettük a Blöfföt. Guy Richie másik filmje után ez már nem volt olyan nagy élmény. Este a szokásos: net, olvasás, közben megint visszafogom magam, hogy ne masztizzak, és várom az álmaimat.
 
2002-09-08 22:20:00