Soma - szombat - a hentes napja
3
Furcsa álomképpel ébredtem. Láttam magam, amint a szemeim helyett két félbevágott szilva volt, a melleim helyett két félbevágptt dinnye, a puncimból pedig egy szem pislogott a világra. Mig elkészítettem a teát, többször felidéztem magamban ezt a mókás képet.
Összepakoltam a piknekhez valókat. A rostonsütőt, és mindent, ami hozzá kell. Plusz néhány sport cucc, takaró, üdítők, édesség, szóval, mire mindent beraktuk, tele lett a csomagtartó. Mielőtt nekivágtunk volna Dömösnek, még beugrottunk Lázár haverjáért, Daniért. Így öten, a hegyen keresztül autókáztunk el az idilli kirándulóhelyre.

Minden volt, ami kellett a jóhoz! Turistáknak való faasztalok, patak--mini vízeséssel--, csodaszép hegyek, fák, tisztás.
 
Szinte meseszerű volt. Amíg a gyerekek elmentek a környéket fölfedezni, és megmerítkezni a patak vizében, addig Gyuri felizzította a fa szenet, én pedig mint háziasszony, belaktam a helyet. Míg megterítettem a turista asztalt, kipakoltam a holmikat, eszembe jutott egyik kedvenc gyerekjátékom. Pálcával megrajzoltam a porba a lakás alapterületét, és gondolatban belektam. Eljátszottam, hogy jó feleség és háziasszony vagyok. Játékból főztem, kisepertem. Most is épp így jelöltem ki a fa tövében a kamra helyét, ahova szépen besorjáztam az üdítőket.

Roston krumpli fóliában, majd a bepácolt csirkehús/combja , melle/, aztán a fűszeres cukkini és padlizsán. /Plusz roston hagyma, paprika/. Igazán finom ebéd volt!

Előtte és utána játék-teniszezés a gyerekekkel, labdázás, napozás, ahogy a nagykönyvben meg van irva egy rendes hétvégi családi kirándulás. Ez a hely különösen kedves nekem. Itt van a Pilis legismertebb Mária-jelenés helye. Én magam is imádkoztam a kicsike kápolna előtt. Amióta Mexicóban hitet kaptam Guadalupe által, a Mennyei Anya iránti szeretetem egyre mélyül. Néha azt érzem, hogy senki más nem tud megérteni, csak ő. Ő maga a megértés, és elfogadás. Még nem vagyok sem kész, sem méltó arra, hogy láthassam őt, de bizom benne, hogy idővel én is azon szerencsések között lehetek, akiknek fénylő alakja egy pillanatra megjelenik. Anita barátnőm révén jó néhány Mária jelenéssel kapcsolatos könyv volt a kezemben. A legelképesztőbb történet az az asszony, akinek a melléből időnként rózsa nő ki.
 
Ezt már lehet, hogy nem bírnám józan ésszel feldolgozni. . . Így is sokat gondolkodom azon, mi az a pont, ahonnan az ember bolondnak számit. Hogy ki normális, és ki nem, néha nagyon relatív. Azt látom, hogy a "normálisnak" mondott emberek nagy része gyáva, és egy olyan leszűkített szerepjátékú világban élnek, ahol a fő mozgató rugó: megfelelni a társadalom elvárásainak. Persze sokaknak ez egy nagyszerű mankó. És mint mindennek, ennek is van előnye is. Nem is bántom őket. Még alvó gyerek-emberek.

El sem tudtam igazán mélyülni a természetben, és máris jött az eső. Iszonyú gyors tempóban kellett összepakolnunk, és egy darabig még a dús lombú fa oltalmában vártuk a zuháré elmúlását, de végülis föladtuk, és usgyi be az autóba!

Hazafele menet még bementünk Pilisszentlászlóra, majd egy cukrászdába, és fél 6 fele már otthon is voltunk. Gyurival mindketten beájultunk egy órára.
 
Mikor felébredtem, megint éreztem a letargia közeledtét/sötét, lehúzó erő, ami rámtekeredik, és magába szippant/, de szerencsére a gyerekek lementek a videótékába, és kivették a Gyűrűk urát, és a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsövet, ami Lázár egyik kedvenc fimje. Egy hónap leforgása alatt ötödjére nézi meg. A gyűrűk ura sodró és színes mesevilága határozottan felvillanyozott. Nem tudok mese, csoda, és váratlan fordulatok nélkül élni. Igy is fullasztóan kicsinynek érzem az életteremet. Gyermekkoromban határozottan éreztem, amikor növök. Nagyon jellegzetes fájdalom volt ez a lábamban. Úgy hívtam: növőgörcs. Most hasonlót érzek. A felnőttéválás fájdalmát. Lehet, hogy igazuk van a keletieknek abban, hogy az egyetlen lehetséges életben maradási lehetőség, ha üressé válunk. Azt hiszem, többet kéne meditálnom. Jógázni fogok. 11 óra. Még netezek, olvasok, igy legalább elemelődök egy másik világba.
 
2002-09-07 22:42:00