Soma - csütörtök
3
Szeptember 5., csütörtök

Nagyon különös álmaim voltak!
Számomra az álom életem közel annyira fontos, mint a “valós" életem. És folyamatosan keresem az összefüggéseket.
Hajnalban álmodtam. (Általában csak az ébredés előtti álmaimra emlékszem.)
Egy ismeretlen, középkorú férfi elkezdett velem kötekedni, majd valahogy verekedésbe keveredtünk, és “véletlenül" megöltem. Mire észbekaptam az indulatok tengerében, már halott volt. Ráadásul jelen voltak a gyerekeim is, és Lázár folyamatában – mintegy feljegyzésként – lerajzolta az eseményeket. (Később a rajzokat visszanézve, mintha úgy kezdődött volna az egész, hogy a pacák bedobott egy kézigránátot a kertembe.)
A rendőrök hamarosan letartóztattak, és megtalálták Lázár rejtett rajzait is, mint a szemtanú bizonyítékát. Azonnal végigpörgött bennem a börtön. Sőt! Elkezdtem összepakolni. Papír, toll, minidisk recorder diskekkel, könyvek. Végiggondoltam, mi mindent fogok a börtönben csinálni. Sport, írás, meditáció. Magam sem tudom miért, ez a gondolat igen sokat foglalkoztat, hogy hogyan tölteném ki hasznosan az időmet a börtönben. Hogy mi mindenre lehet jó a börtön? Álmomban hangosan ki is mondtam Gyurinak: jó lesz ez nekem, mert legalább tanulhatom az alázatot, toleranciát, és elfogadást.
Aztán eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy a börtön az egyetlen, és a legjobb megoldás. Ott van még a diliház is. Ezt tök lazán meg tudnám bulizni! A családom tele van papíron is igazolható ketyósokkal, egy pszichológussal én is el tudnék úgy beszélgetni (némi tudatossággal, manipulációval), hogy nyíl egyenes utam lehetne a Lipótra is. Odaadnám neki fiatalabb kori naplóimat is, amikben hallucinációk, parák, víziók tömkelege van, éveken át folyamatosan. Mára persze már sokkal stabilabb az idegrendszerem, kifele egészen kiegyensúlyozottnak hatok. Most mit válasszak? Ez volt álmom fő dilemmája. Börtön vagy diliház? Azt is elképzeltem, hogyha az utóbbit választom, nem fogom beszedni a kényszerkezelés gyógyszereit. Magamban technikákat dolgoztam ki arra, hogyan lehet megoldani, hogy bekaptam, de mégsem nyelem le. De legjobban mégiscsak az nyomasztott, hogy öltem. Egyszer meg is írtam:
“Álmomban öltem,
bűnt örököltem."

9.05-re állítottam be a telcsimen az órát (mivel 9. hó 5-e van), így az ébresztett. Mit jelentenek az álmaim? Mi az, hogy öltem? Kiéhezett ösztönvilágom, elfojtott agresszióm? És pont a fiam buktat le? (Persze nem direkt diliház?)
Bár alapvetően sokszor az egész létemet börtönnek élem meg. Ezt a pici országot, ahol éppen azt, amit a legjobban szeretek csinálni – az éneklést –, nem tudom sikerre vinni. Nem is lehet.
Rétegzene, kis célközönség.
A pasi legyilkolása végülis önvédelem volt. Így arctalanul lehet, hogy alapvetően az egész férfi nemet szimbolizálta. Bizonyos szinten végeztem velük…
10-re lesétáltam az Oktogonra, és Büfével elmentünk az utazási irodába. Megelőlegeztem a tunéziai utat. Hurrá!
Délre az Új Színházba mentem, Mártha Pistával volt találkozóm.
Amit nyáron a Szigeten – a Torony Galéria Openart sátorban – előadtunk darabot, szeretném januártól az Új Színház stúdiójában havi rendszerességgel játszani.
Ennek a feltételeit beszéltük meg. Persze az első, hogy szponzor kell! Nagyon nyitottan állt a dologhoz István, én meg, a fő-bizakodó szorgalmasan megpróbálok pénzt szerezni. Olyan jó kis csapatmunka volt! "Hét fejezet az álmokból." Én írtam, énekeltem, játszottam, rendeztem (Ritával, a festő lánnyal együtt.) Izgalmas utazás volt! Aztán vissza a leánylakásomba, újra írás. 2 után felugrott hozzám Jim, az én kedves amerikai nyelvzseni barátom. Újabb leveleket fordított le nekem. Megint egy jót beszélgettünk.
Délután haza a gyerekekhez, Gyurihoz. Ma éjjel fél 11-től lesz a Széchenyi fürdőben a Pesti Est 10 éves szülinapi bulija, amire Gyurival meg vagyunk hívva. Azt hiszem megyek. Intenzív élményem volt ma. Fölvettem egy dögös, kivágott hátú, tűzpiros "ujjatlan kezes-lábasomat" (még Judit vette nekem tavaly N.Y.-ban), ami alá nem vettem bugyit. Baromira bevág a nasztró része a kövér puncimba, de hogy ezt MINDENKI így megnézi, engem is meglepett. Már szinte úgy mentem az utcán, hogy teszteltem az embereket, az arány 10-ből 8 lett.
Ha nem vesztettem volna el ezt a képességemet, biztos zavarba jöttem volna.
Soma mereng - Sisso felvételén
 
2002-09-05 23:47:00