Pokoli színjáték
A Nem félünk a farkastól Békéscsabán
Élveboncolás három órán át négy szereplővel. Albee-t (Fotó) játszani többszörösen bátor vállalkozás, nézni nehéz, érteni még inkább. A békéscsabai Jókai Színház művészei izgalmas, felkavaró, értékes előadásban kimagasló teljesítményt nyújtanak
"Nem félünk a farkastól, nem esz meg, csak megkóstol..." Edward Albee világhírű darabjában nem ez a gyermekmondóka az egyetlen szimbólum, utalás, amelyre érdemes figyelni. Az amerikai szerző nem ígér könnyed szórakoztatást, drámája egyszerre mélyen lélektani és keményen társadalomkritikus. Az abszurd műfajának, a játék a játékban végletekig bonyolításának mestere emlékezetes kalandra hív művészeket és közönséget. Négyszereplős, egyéjszakás történet, kényszerű, hajnali játék. Két házaspár teljesen le- és kivetkőzik, lelepleződik legintimebb magánéletében és a társadalmi ranglétrán. Albee négy ember lelki, szellemi sztriptízét közös játékok, kitalációk segítségével mutatja be. A szerző Nem félünk a farkastól című drámájának még három alcímet is adott: Kisded játékok, Walpurgis-éj (Goethe Faustjában boszorkányszombat féktelen mulatozással) és Ördögűzés. George (történész, házigazda) és Martha (felesége, a rektor lánya) vezényletével zajlik a Házigazda-gyalázó, Háziasszony-hentergő, Vendégszorongató, Gyereknevelős (-gyilkolós) játszma New Chartagóban (a pusztulásra ítélt birodalomban, Amerikában). A rektor partyja után buli George-éknál fiatal vendégekkel (az új Amerika).

 
 
De mi ez a farkas?! Albee hősei valódi környezetükben, a társadalmi elvárásoknak megfelelően már képtelenek élni. Ezért találják ki maguknak játékaikat, gyermekük is csak a képzelet szülötte. S eljutnak odáig, hogy már a saját célra kreált játszmákat is képtelenek tovább játszani. Nem a farkas veszélyes, hanem a társadalmi előítéletek, a gonoszság, az elidegenedés, a magány, a szeretet hiánya. A whisky és a hazugság nem vezet sehová. Éjszakai tudat, káosz, halálfélelem. Az amerikai álom a jólétről szertefoszlott, vagy meg sem született, ahogyan a fiuk sem. Itt már nem segít kultúra, irodalmi példa, Johann Wolfgang Goethe vagy Virginia Woolf. Mindkét klasszikus nevében ott a farkas, az angol írónőnél ráadásul az őrület és az öngyilkosság is. Múltfeltárás, csoportterápia, akár hasznos is lehetne. De ez nem erről szól, hanem a másik megszégyenítéséről, elpusztításáról. A pokoli körforgást ráadásul belengi valami titokzatosság, rejtély; és a néző tudja: csak tragédiával végződhet.
Igenis félünk a farkastól, mindentől, amivel szemben az ember gyenge, kiszolgáltatott és tehetetlen. Új műsorhoz új férfi kell, fajsúlyos kamaradarabhoz pedig kiváló színészek Akármilyen lebilincselő a darab, három órán át csak kiváló színészeket lehet elviselni.

 
 
A Konter László rendezte előadás minden szereplője ilyen, legjobb formáját adja és partnerének ideális húzóerő. A kvartetten belül kettősök váltogatják egymást, bravúrosan oldják meg a művészek. A groteszk, az abszurd ellenpontjaként ott a jellegzetes humor, a borzalommal szemben az emberi hang. George és Martha (negyven-ötvenes korosztály) fiatalon még lelkesek voltak, mára kiégtek, marakodnak. A feleség megalázza férjét, aki nem vitte semmire. A harmincas Nick most indul neki a karrierépítésnek. Neje, Honey butácska, de gazdag. Kovács Edit Martha szerepében igazi átélt, meggyőző, emlékezetes alakítást nyújt. Oszter Sándor remek George, egyszerre elegáns és ördögi, gonosz és szánalmas. Tarsoly Krisztina kedvesen formálja az idétlen, de ösztönösen jóravaló Honey-t. Nick figurájában Tege Antal a felkapaszkodó biológust játssza, miközben érzékelteti, hogy még nem teljesen romlott.
Székely László díszlete pazar lakást varázsol elénk, Pilinyi Márta jelmezei hétköznapiak.

 
 
EDWARD ALBEE

NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL

dráma két részben

fordította: Elbert János

szereplők:

GEORGE - OSZTER SÁNDOR Jászai-díjas, Érdemes művész MARTHA - KOVÁCS EDIT NICK - TEGE ANTAL HONEY - TARSOLY KRISZTINA

Díszlet: Székely László Jászai-díjas, Érdemes művész Jelmez: Pilinyi Márta Rendezőasszisztens: Simon József

Rendező:
Konter László
Jászai-díjas

Bemutató: 2007. február 09.

Niedzielsky Katalin
(A szöveg, a Békés Megyei Hírlap-ban jelent meg)

2007-02-26 11:05:00