Leger, Dubuffet, Warhol és a többiek
Kalandozások a XX. század művészetében - Pécsi Galéria (2007. január 13-2007. február 11.)
A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely a kiemelkedő modern és kortárs mesterművek nemzetközi válogatását mutatja be. A dr. Hegyi Lóránd művészettörténész által vezetett Saint Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma egy a 2013-as Európa Kulturális Főváros rangra pályázó városból jelentkezett a 2010-ben leendő Európai Kulturális Fővárosba, kiállításra.
Hegyi Lóránd korábban Bécsben és Nápolyban aratott hangos sikert s hozott létre jelentős európai gyűjteményeket, majd Franciaországba áttéve székhelyét szervezett szinte Párizs ellenpontjaként kiváló kortárs gyűjteményt. A Pécsi Galéria és Hegyi Lóránd. közötti több évtizedes kapcsolat az Európai Kulturális Főváros koncepció képzőművészeti részének maradéktalan megvalósulását eredményezheti s egyben a kölcsönösség elvét betartva a pécsi művészek franciaországi bemutatkozását teszi lehetővé.

A kiállítás a Saint Etienne-i Modern Művészetek Múzeumának gyűjteményéből nyújt széleskörű válogatást. A Saint Etienne-i Múzeum Franciaország második legnagyobb modern és kortárs művészeti gyűjteményének ad szállást, és a francia kultúrpolitika decentralizációs koncepciója alapján Párizson kívül egy rendkívül jelentős nemzetközi modern és kortárs gyűjteményt épített ki az elmúlt 40 év folyamán.

A Saint Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma
 

A Múzeum igazgatója, dr.Hegyi Lóránd által válogatott jelentős alkotások, melyek közül nem egy figyelemre méltó méretű Picabiától a mai szereplőkig eltelt alig több mint száz év történetét mesélik el. Noha a gyűjtemény a 19. századi francia művészet realista és impresszionista vonulatával kezdődik, súlypontja mégis a 20. század második felére esik, ahol is a háború után kibontakozó informel törekvések, majd pedig az ezt követő újrealista, pop-art, narratív realista irányzatok világviszonylatban is legjelentősebb prezentációját kínálja. Ezek mellett a jellegzetesen francia törekvések mellett az amerikai pop-art és a német politikailag elkötelezett újrealizmus képviselői jellemzik a 60-as és 70-es évek gyűjteményét. A különböző radikális realista tendenciák mellett kibontakozó strukturalista, geometrikus absztrakt, analitikus irányzatok nemzetközi képviselőinek munkái jellemzik a gyűjtemény további részlegeit. Az amerikai minimál art, a konceptuális művészet, az úgynevezett Land Art, az itáliai Arte Povera, illetve a különböző analitikus művészeti irányzatok művei tovább bővítik a kollekciót.

Gilbert&George: Fiftien Hang-outs (2003)
 

A 80-as és 90-es években a Saint Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma jelentős vásárlásokkal gazdagította a gyűjteményt, elsősorban a német és a francia új művészeti törekvések területén. A legutóbbi években megkezdődött a par excellence kortárs jelenségek szisztematikus gyűjtése is, s ennek keretében került a gyűjteménybe Gilbert&George, Bertrand Lavier műve. A múzeum legutolsó gyűjteményfejlesztési programjában a közép-kelet európai kortárs művészet feldolgozása is jelentkezik, s ezáltal a Saint Etienne-i Múzeum elsőként reflektál az európai politikai és kulturális változásokra, az Európai Unió kiterjesztése következtében bekövetkezett új helyzetre, melyben a hosszú ideig perifériaként kezelt közép- és kelet-európai országok művészete is feldolgozásra kerül.

Picabia: Vőlegény (1916-1918)
 

A modern kor két fontos áramlata bontakozik ki a kiállítás által bemutatott történetből: A kubizmust Marcoussis csendélete képviseli, a dadaizmust és a szürrealizmust Picabia, Kurt Schwitters, Yves Tanguy, André Masson és két igen jelentős Victor Brauner mű, a geometrikus absztrakció születését pedig Jean Hélion és Otto Freundlich.

André Masson: Szarvasvadászat (1942)
 

A kiállítás bemutat olyan mestereket is, akiknek szerteágazó művészete nem definiálható egyetlen irányzat keretein belül. Fernand Léger Trois femmes sur fond rouge a klasszikus modernizmus emblematikus darabjának tekinthető, amelyben a tradicionális kompozíció avantgárd kidolgozást kap: nincs többé illuzionizmus vagy perspektíva, a nők itt plasztikus formákká válnak, ürüggyé a művészet számára.

A második világháború óta a művészek egy sor különböző utat választottak, és még a festészet megkérdőjelezéséhez is eltérő módokon láttak hozzá. Egyesek számára a kifejezés szabadsága volt a fontos, mint az itt Hartung által képviselt Art Informel esetében. A kérdések magának a festészetnek a gyakorlatát érintették: vajon az életet jeleníti-e meg egy olyan korban, amely már ismeri a fényképészetet, és egy olyan korszak után, amikor a valóságot megjelenítésre alkalmatlannak tekintették? Néhány művész hátat fordított ezeknek a kérdéseknek, és inkább közvetlenül a festészet gyakorlatának jelentésével foglalkoztak, mint a színekkel, a vászonnal, a formával, a vakkerettel, a kerettel – amint az a fontos francia csoport, a Support/Surface (Viallat, Dezeuze, Louis Cane) munkásságában megfigyelhető. Mások egy másfajta költészetben lelték meg az inspirációt, amikor a realizmus helyett az absztrakció felé fordultak, a narratívákon túli lényeg azonosítására törekedve: Soulages fekete absztrakt sorozatában az idő múlásához köthető a költőiség, a festmények textúrájához, az ecsetvonásokhoz, míg Dubuffet felszabadult művészete az életnek az életszerűség nélkül történő megjelenítésében jeleskedik. Albers, sőt Morellet esetében is, a narráción túli lényeg keresésének eredménye egy szárazabb, távolságtartóbb művészet: festményeik kvázitudományos kutatás nyomán jönnek létre.

Hans Hartung: T-1949-1 (1949)
 

A francia újrealisták vagy az amerikai pop art művelői ezzel szemben igyekeztek a való élet közelében maradni, ha más kifejezőeszközök segítségével is: Villeglé és Hains például felszabdalt plakátok és hirdetések segítségével igyekszik megmutatni az utca költészetét; Warhol és Wesselman a hagyományos művészet két ikonikus műfaját választja, az önarcképet és a csendéletet, miközben azokat a kortárs jelenbe és saját médiumaikba (szitanyomat, műanyag dombormű) transzponálja.

Ben: A művészet határai (1975)
 

Az ezen a kiállításon Luciano Fabro és Mario Merz által képviselt Arte Povera gyakorlatában a valóság a természetnek és alkotóinak költői felhasználásával jut kifejezésre, miközben a művészek igyekeznek új történetmesélési módokat alkalmazni, melyek közelebb állnak a valósághoz, és inkább a megidézés mint az illusztráció eszközével dolgoznak. Ben Les limites de l’art című festménye a modern művészet lehetőségeinek emblematikus megjelenítése: a művész saját gyakorlatának, a művészetnek a modern társadalomban betöltött szerepének, saját legitimitásának a folyamatos megkérdőjelezése.

Luciano Fabro: Isten szeme (1969)
 

A Saint-Etienne-i múzeum válogatásának elvi kereteit ezek a kérdések határozták meg. Az egyéni mitológiákat ünneplő Christian Boltanski például drámai munkáival az emlékezet fontosságát hangsúlyozza, a huszadik századból nyert új ikonok létrehozásának jelentőségét. A mintegy a festészet médiumának taxonómusaként tevékenykedő Bernard Frize vizsgálatai a színnek a vásznon történő használatában rejlő különböző, szinte végtelen lehetőségekre irányulnak. Armleder és Lavier igen következetes csoportot alkotnak, amely poszt-duchampi szemlélettel vizsgálja a formalizmus és a művészet kérdéseit. A tradíciót saját trükkjein keresztül jelenítik meg, az ablak ábrázolása maga az ablak (Relief-peinture), az absztrakt festmény autókarosszériára applikált festék (Gris Pluton Renault). Ezek a kortárs művészek mind a „Művészettel” szembetalálkozó közönség elvárásaival játszanak. A Múzeum gyűjteményébe legutóbb bekerült alkotásokat Gilbert és George egy közelmúltban készült remekműve képviseli.

Bertrand Lavier: Dombormű-festmény No. 1. (1988)
 

E nagyszerű válogatás európai „turnéja” során már látható volt Pármában, Pozsonyban, Budapesten. A pécsi kiállítás után további európai kiállítások következnek. Az ilyen kiállítások segítenek tartalommal megtölteni a modern és kortárs megnyilatkozások iránti közös érdeklődést, hozzájárulnak ahhoz, hogy a látogatók másként is elképzelhessék a világot, hogy új kapcsolatokat fedezzenek fel a földrajzi határok által definiáltakon túl, a múlt, a jelen és a jövő között.

Kapcsolódó linkek:
   • A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely honlapja
2007-01-15 23:10:00