Vay Ilus: Miközben bohóckodtam
Duna Palota és Kiadó
Színésznő voltam Magyarországon. A XX. Század történelmi kavargásában voltam résztvevője, tanúja a színházi életünknek. Most öregkori magányomban fel-feltűnnek az emlékeim. Fülön csíptem őket és megírtam, csak úgy – magamnak, a fiamnak és az unokáimnak. De talán érdekesek lehetnek másoknak is. Ezért ajánlom könyvemet az olvasóknak, s remélem, jó szórakozást nyújt. (Vay Ilus nyugdíjas színésznő).

Voltunk

bolondos ripacsok,

bohémek,

királyok, koldusok:

- színészek.

 
Színházat kedvelő ember számára letehetetlen olvasmány Vay Ilus írása. Az öniróniát jól adagolva, a poénokról nem megfeledkezve kényszeríti olvasóját a folyamatos együtt-emlékezésre. A fiatalabb évjáratokat megajándékozza a történetekbe szőtt korrajzzal, amely utólag tisztáz – eddig nem felismert – összefüggéseket. Sajnálatos módon sokaknak (még a színházi szakmában is) magyarázni kell: ki is Vay Ilus. A kérdésre az egyik legautentikusabb válaszadó, Molnár Gál Péter felel - a könyvben is olvasható -, a Népszabadság 2000. január 8-i számában megjelent írásában.
Ebből idézünk:

„ A tizenharmadik tündér

…Milyen tizenharmadik tündérnek lenni, akiről mindig megfeletkeznek, akit kihagynak, mellőznek, háttérbe szorítanak, méltatlanul bánnak vele. Ráadásul azt pletykálgatják róla, hogy ő hozott rontást az ártatlanokra. Holott az ártatlanok előlegesen bosszút állnak a tizenharmadik tündéren. Vay Ilus az a tündér, aki sokat ártott életében. Önmagának.
Politikai sáskahad zizegett feje körül. Hol kommunistának titulálták, hol nyilas kurvának. Hol ellenforradalmár volt, a politikával szemben nemcsak közönyös, de érzéketlen asszony, akit túlságosan is lefoglalták kör királyai, semhogy azzal foglalkozhassék, ki ül a polgári trónon… (…)
… fura ellentmondás: sikert sikerre halmoz, de hivatalosan nem szerepel az élvonalban. (…)
1956 után ismét eltávolítják a pályáról, mert felszólalt a Fővárosi Operett forradalmi gyűlésén. (…)
18 évig járja a magyar vidéket. Népszerűsége országos. A sajtó nem tud róla. A hivatalos színészet nem vesz tudomást létezéséről, jóllehet egyedülállónak mondható teljesítménye… (…)
Pályája legreménytelenebb szakaszában visszakerül a Nemzeti Színházba. Papíron. Szerepet nem kap. Fellépnie nem szükséges. Bemennie a színházba sem kell, csakis fizetéséért, mivel úgynevezett minisztériumi státuszon kapja a munkanélküli-segélyt a Nemzeti Színházba kiszereltek között. (…)
Mikor a bürokrácia is rábólint: nyugdíjba megy. Egyetlen zokszó nélkül. Harmonikusan él. Nemes előkelőséggel élvezi hitvány nyugdíját. Tekintélyes koros hölgy. Könyvek veszik körül. Valamint rendben tartott emlékei.
Vay Ilus Színházi Múzeum. (…)

Rendben tartja szerelmeinek emlékeit, lépvén szerelmes természetű egész életében. Az egyik kalandja súrolta a politikát.
Rajcsányi László kardvívó megkéri, adjon menedéket a háború idején egy üldözöttnek. Jóképű fiatalember állít be. Shick László néven bemutatkozik. Fehérneműjében is S.L. monogram van behímezve. (…) Az ellenállási mozgalomból bujkáló ifjú igen jóképű. Néhány nap múltán továbbáll. Véget ér a háború. Vay Ilus egy képeslapban megtalálja vendégét magas rangú katonatiszti egyenruhában. Bejelentkezik a Honvédelmi Minisztériumba kihallgatásra. Közli a tábornokkal, semmi mást nem akar, csak viszontlátni. Megmentettjét nemsokára kivégzik elvtársai. Rehabilitálása után utcát neveznek el róla. Majd megszüntetik az utcát. Visszakeresztelik eredeti nevére. De ez már nem Vay Ilus története.
Ez a mi történelmünk.”

A kötet a FÓKUSZ KÖNYVÁRUHÁZ-ban kapható

[ kadelka ] 2006-12-06 15:02:00