Amnézia vagy
Erdőben a Térszínház
Kovács J. István (fotó) a Térszínház meghatározó színésze. Idestova harminc éve a társulat tagja. Seneca, Vitéz László, Estragon, Balga, Orgon, Oidipusz, Samuka, hogy csupán néhány kiváló alakítását ragadjuk ki a mintegy félszázból.
De nem csak a deszkákon alkot, hanem a kulisszák mögött is. Díszletet tervez, kellékeket készít, ha kell, hangszert javít. Továbbá ő takarítja rendszeresen a Zichy kastélybeli teátrumot. Ez errefelé természetes. Színész a ruhatáros, a jegykezelő, az ügyelő, a hangosító és a fényszabályzó is. Mindenki megvan a maga reszortja. A pályázati támogatások csupán a nyomorúságos önfenntartásra elegendőek. A minimálbér szintjén léteznek.
Alternatívok – alternatívák nélkül.
Vagy mondhatnánk úgy is: megszállottak.
Nos, Kovács J. Istvánt ezúttal a rendezői ihlet szállta meg. Végh Attila: Amnézia című darabját állítja színre május 27-én. Nincs ebben semmi meglepő. A kortárs magyar irodalom iránti elkötelezettség az egyik fő ismertetőjele Bucz Hunor színházának.

Kovács J. István - Oidipusz
 
„Két ember bolyong az erdőben. Találkoznak. Bemutatkoznának egymásnak, de nem tudják a nevüket. Amnéziában vannak.
Elkezdenek beszélgetni. És kibontakozik egy különös, beckett-i történet. Kiderül (számukra is), hogy varázserdőbe tévedtek. A tudat, vagy akár a tudattalan erdejébe, amely átvisz a túlvilágra. Aztán a nimfa elvezeti őket az erdő gazdájához, az erdészhez, aki fává akarja változtatni a két férfit. A „porból lettünk, porrá leszünk” tézis tanítása szerint, ahogy azt a természet rendje diktálja. Elfogadjuk ezt? Tekintjük-e úgy a létünket, mint a természet részét, ahová visszatérünk majd. Megbékélünk-e a dologgal?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ az író, kicsit fekete, abszurd humorral. Hőseink nem akarnak fává lenni.

De hogy hová fejlődik a história, arról többet nem árulhatok el. Látogassanak el hozzá Óbúdán a Fő téri „erdőbe”!

[ Kiss Péter ] 2006-05-18 09:12:00