’’AD MEMORIAM REMBRANDT MESTER’’
KÁNTOR JÁNOS kiállítása
Esztergomban a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában (Kölcsey utca 2.) 2006. május 10.én megnyílt KÁNTOR JÁNOS grafikusmüvész “AD MEMORIAM REMBRANDT MESTER” című kiállítása, amely 2006. június 4.-ig naponta 10-18 óráig látogatható. A tárlatot Angyal Mária művészettörténész – az alább olvasható módon - nyitotta meg.
Kántor János grafikusművész hiába várta, hogy a szűkebb szakma megmozduljon a 400 éve született németalfödi művész, a Mester megünneplésére ezért elhatározta, hogy ő ezt megteszi. Így indult el a kiállítás gondolata, amely Rembrandt emlékére és tiszteletére született és aminek a Duna múzeum örömmel adott helyet. Kántor János fontosnak tartja, hogy a kísérleti műfajok, az új vizuális médiumok térnyerése, a hagyományos technikák és a műfaji határok keveredése és a színes nyomtatók, computerek korában a klasszikus, hagyományos sokszorosított grafikai technikákat alkalmazza. A műfaji besorolás problematikája lényeges, hiszen a képek azáltal, hogy a megszokott keretek között nehezen meghatározhatóak, implikálják a műfaji meghatározás lehetségességének illetve szükségességének kérdését.

 
A XVII. századi leideni mester, aki után többszáz festmény, másfélezer tollrajz mellett jelentős számú metszet maradt, személye és munkássága így lett ennek a kiállításnak az ihletője és témája, szellemiségének meghatározója. Kántor János alázattal nyúlt az életműhöz, éppen ezért többnyire figuratív, konkrét valóságelemekre, Rembrandt életművére vonatkozó kompozíciókat láthatunk, eltérően Kántor János korábbi munkáitól. Kevés a színesnyomat is, ezeket leginkább a felülírásokban alkalmazza.

Ez a kiállítás a tér-idő kontinuitásról, a négyszáz év és a kortárs művész, a holland mester és az esztergomi tanárember találkozásáról, az átlényegülésről, a folytonosságról, tehát valahol az időtlenségről és a tér kitágításáról és ha szükséges, adaptációjáról is szól. A művésznek – az alkotó és előadóművészeknek is - az elmúlt évtizedekben nagyon sok kihívással kellett szembenéznie, minden megváltozott, a művészet megítélése és a helyzete is. Megváltozott és felgyorsult az idő, megváltoztak a körülöttünk levő terek is. A tér-idő kontinuitás elméletből gyakorlattá vált, átrajzolódtak az országhatárok és a társadalmi terek határai. Történelmi és társadalmi változások és kihívások hosszú sora van mögöttünk. De minden művésznek kell egy biztos pontot találnia – Kántor János számára ez a sokszorosított grafika, a rézkarc, a hidegtű, az aquatinta, a színesnyomat a linómetszet fametszet – amihez mindig visszatérhet.

 
Rembrandtról készített portréi a mester sapkás önarcképeinek átiratai. A fiatal és idős mestert, a múló időt és a visszatekintést szimbolizálja, utalva ezzel a Rembrandt életrajzából ismert történésekre, a 14 évesen már megimert sikerre, az elismertségre, az öregkori elhagyatottságra. Egyes rézkarcokat – csakúgy mint magánál Rembrandtnál – több levonatban is láthatunk, kisebb változtatásokkal – így betekintést nyerhetünk a műalkotás folyamatába is. De ezt célozza a harmadik teremben felszerelt műhely, hogy lássuk, hogyan, miként jöttek létre ezek az alkotások.
Rembrandt munkáinak felülbélyegzésével pl. “Az a bizonyos mosoly” vagy a “Rembrandt mester” című képein szellemesen utal az eredeti képekre –miközben szuverén értéket, individuális alkotást hoz létre.

 
A tisztelgést a Mester iránt Kántor János nemcsak művészetének eszmeiségével, érzékenységével, drámaiságával vállalja, hanem azzal is , hogy adekvát érzelmeket és méltó gondolatokat közöl munkáiban, a fény-árnyék kiváló alkalmazásával ahogyan ezt Rembrandt is tette.
A középső teremben nagyméretű négy tablóból álló pannón, tizenhat vászonra dolgozott linómetszeten láthatjuk Rembrandt arcának szétszedésével, eltolásával, vágásával majd az utolsó tablón ismételt összeállításával, az analízis és szintézis mesteri alkalmazásával létrehozott és nemcsak méreteinél fogva nagyon erős alkotását.

Rembrandt 64 éves koráig élt. Ez alatt az idő alatt híres portréin és csoportképein kívül nagyszámú, bibliai témájú képet is alkotott. A mai kiállításon a harmadik teremben láthatjuk Kántor János híres, 1996-ból való mérsékelten színes Corpusát, amely absztrakt, elvont formarendben hidegtűvel készült. A bibliai témához tartoznak a vegyes technikával készült rézkarcra pasztellel és akryllal megdolgozott Kőkorpusza, a Golgotáról és a Megfeszítettről valamint a Pietáról készült sajátos hangulatú képei. Ez az érdeklődés Kántor Jánosnál nem újkeletű, mindig vonzották a szakrális témák, egy időben a japán papímerítéses technika majd az olasz barokk hatására.

 
Kántor János hűséges a hagyományos sokszorosító műfajokhoz, de a kifejezés érdekében technikailag bármit képes és hajlandó megtenni. Sok képén láthatjuk, hogy akryllal, krétával, pasztellel belenyúl a képbe, amellyel erősíti azt, vagy bizonyos ismétléssel, mint pl. az “Angyali áldozat” c. munkán a két kép megfordított felrakásával erősíti magát a mondanivalót.
A kiállításon egy nagyméretű olajfestményét is látjuk. A három Rembrandt,a fiatal, a férfikorú és az öreg - az emberi arc metamorfózisa késztette őt ennek a képnek a megfestésére – és feltehetően az idő múlásával valamennyiünknél tapsztalható elidegenedés saját arcunktól , az átváltozás szomorúsága és ténye.

Érdekes és tiszteletre méltó a késői követő alázata a képzőművészet legnagyobb németalföldi mestere iránt. Az eredeti nyomatokat 2006. június 26.-tól Budapesten a Szépművészeti Múzeum közel három hónapig látható kiállításán megcsodálhatjuk.

Addig ajánlom a figyelmükbe ezt az igényes kortárs kiállítást.

[ Angyal Mária ] 2006-05-14 00:02:00